Az ember (a magamfajta, és nem az egyszerű, normális) általában több részből van összerakva, melyek egy része semmilyen szinten nem kapcsolódik egymásba.
Ezen részek viszont mindegyike figyelmet kíván, törődést, mert elsorvasztása esetén a "gazdatest" sem boldog.
Ha végig gondolom, mindegyik szerep közel áll hozzám:
- a hű feleség
- a jó anya
- az egoista ribanc
- a világutazó
- az otthonteremtő
- a főzöcskéző, gondoskodó
- a lusta, szórakozós
stb.
Nem tudom kiválasztani azt, amelyik megkapja a 80%-ot a többi kárára, mert mindegyik fontos, mindegyik ott van bennem....csak józan észből/tisztességből/gyávaságból/egoizmusból időnként elnyomom egyiket-másikat.
Most pl. nagyon meginnék egy pohár, jéghideg citromos sört, de ugyanannyira egy pohár meleg, mézes tejet is.
Nem arról van szó, hogy nem látom az utamat, hogy nem haladok egy irányba, csupán arról, hogy valamiképpen teret kell kapjon mindazon részem is, amelyik él, létezik, pulzál...
Pl. ha már anya nem lehetek, akkor gondoskodok valami olyasmiről, amit nevelgethetek, tutujgathatok... Mert a vágy nem múlik el...max. más lesz az "alany".
És ez mindennel így van....
A fene essen belém, hogy nem vettem meg azt a sört... :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése